Van egy gyümölcs, amelyet Ázsiában egyszerre tiltanak és istenítenek. Nem viheted fel a metróra, nem engedik be a szállodába, mégis sorok állnak érte a piacokon. A durián a gyümölcsök királya, amelynek hírneve messze megelőzi – és félre is érti – önmagát.
A Délkelet-Ázsiát megjárt 15-16. századi európai utazók egyszerre írtak róla csodálattal és döbbenettel: egy óriási, undorító és mindent átható szagú gyümölcsről, aminek az íze mégis meglepően gazdag és élvezetes. Hazája a délkelet-ázsiai esőerdők világa, ahol óriási, akár 30–40 méter magas fákról vastag szárakon lógnak a hatalmas, tüskés termések, amik egyszerűen lezuhannak, amikor már elég érettek ehhez. A neve a maláj duri szóból ered – jelentése: tövis. Találó, mert a gyümölcs vastag, tüskés páncélt visel, mintha eleve jelezné: nem való mindenkinek.
A durián bűze nem hiba, hanem stratégia
A durián szaga legendásan erős, és ez nem költői túlzás. Kémiai szinten több tucat illékony vegyület kombinációjáról van szó, köztük kénes vegyületekről, amelyek a rothadó hagyma, a káposzta vagy akár a főtt tojás szagához hasonló érzetet keltenek. Ezek közül néhány már egészen kis mennyiségben is rendkívül intenzív. Az emberi agy erre azonnal reagál, mert a kénes szagokat ösztönösen a romláshoz és a veszélyhez társítjuk. És itt jön a kérdés: ha az ételeknek általában az a „dolguk”, hogy jó illatúak legyenek és vonzzanak, akkor mi értelme ennek a bűznek?
A válasz az, hogy a durián nem minket akar vonzani. A természetben a durián elsődleges fogyasztói nem emberek, hanem nagyobb testű állatok. Az esőerdőkben ismert duriánfogyasztók közé tartoznak például egyes cibetmacskák, majmok, vaddisznók, sőt kisebb emlősök is. Ezeknek az állatoknak az orra másképp működik, és a durián szaga számukra nem taszító, hanem kifejezetten feltűnő jelzés: itt van egy energiadús, érett gyümölcs. A durián ráadásul kalóriában gazdag, zsírosabb, mint a legtöbb gyümölcs – pontosan olyan táplálék, ami egy nagyobb állatnak is elegendő tápanyagot képes biztosítani.
A tüskés héj és a kissé életveszélyes potyogás a magas fáról pedig szintén nem véletlen. A vastag, kemény burok megvédi a gyümölcsöt addig, amíg el nem éri az érettséget, majd a zuhanás segít abban, hogy felrepedjen vagy könnyebben hozzáférhetővé váljon. Az állatok megeszik a puha belsőt, a magokat pedig széthordják – a durián így szaporodik.
Amikor a helyi közösségek elkezdték fogyasztani, a szag ellenére a tápérték és az íz meggyőző volt. A krémes állag, az édes–diós–vaníliás jegyek, az intenzív teltségérzet mind hozzájárultak ahhoz, hogy a durián különleges státuszt kapjon. Egy helyiségben azonban nem lehet megmaradni vele, ezért általában a szabad levegőn, sokszor műanyag kesztyűvel együtt kínálják, és soha nem viszik be magukkal a házba. A szállodákban, boltokban, éttermekben a duriánt áthúzva ábrázoló ikon is megtalálható a dohányzást tiltó figyelmeztetések mellett, mert a szaga a textíliákban, a bőrön, a levegőben is megmarad.
Fajták, státusz, szenvedély
A duriánból százával léteznek fajták, és nem mind egyforma. Van lágyabb, van kesernyésebb, van kifejezetten édes. Egyes prémium fajtákért komoly összegeket fizetnek, ajándékba adják, utaznak értük.
Thaiföldön, Malájziában, Indonéziában terem legnagyobb mennyiségben, de népszerűsége töretlen Szingapúrban, Vietnámban és a Fülöp-szigeteken is. A helyiek tudják, mikor jelenik meg, hol érdemes venni, melyik illat mit jelent. A szag jelzés arról, hogy a gyümölcs elérte azt az állapotot, amikor a legjobb. Amikor megjelennek az első jó darabok, az esti piacokon felpörög az élet: barátok találkoznak, standok nyílnak, kóstolnak, vitatkoznak, összehasonlítanak. Megszagolják, megnyomják, beszélgetnek róla. Olyan ez, mint máshol a bor vagy a sajt: az íz, az állag, az utóíz, az érettség is számít.
Miért nem ismerjük Európában?
A durián nem globalizálódott úgy, mint sok más trópusi gyümölcs, mert nem lehet belőle könnyen szagtalan, kompromisszumos változatot készíteni. Emlékeztet arra, hogy a népszerűség kulcsa nem az egyéniség feladása. Nem simul bele a világba. Jellege, története, szabályai vannak. Nem akar mindenkinek tetszeni – de értékes tartalmat kínál, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de az biztos, hogy felejthetetlen.
Leave a Reply