Az első legyőzi a többieket – mindenben, legyen az vadászat, verseny, háború, kereskedelem vagy felfedezés. Tehát az ember mindig is arra törekedett, hogy hamarabb érjen célba. Az ókor óta a gyaloglás 5 km/órás tempójától a hiperszonikus 12 000 km/órás repülési sebességig jutottunk. De hogyan?
A keréktől a harci szekérig
A fárasztó gyaloglást és cipekedést felváltó négykerekű megoldások irányába tett első, és azóta is töretlen népszerűségnek és nélkülözhetetlenségnek örvendő találmány, a kerék megszületése i. e. 3500 körül történt Mezopotámiában. Bár eleinte nem közlekedésre, hanem fazekaskorongként használták, hamarosan megszülettek az első szekerek is. Az eleinte ökör, majd később ló vontatta járművek nemcsak szállításra, hanem harci célokra is szolgáltak – a gyorsaság ekkor már fegyver volt. A harci szekér, amely i. e. 2000 körül Egyiptomban és Mezopotámiában terjedt el, villámgyorsnak számított a csatatéren.
A vízen született a szélsebesség
Közben a vízen is zajlott a sebességverseny. A vájt fatörzsből készült csónakokat hamarosan felváltották a vitorlák, amelyek lehetővé tették, hogy a szél erejét kihasználva messzire és gyorsan lehessen haladni. Innentől kezdve évezredeken át vitorláshajók járták az óceánokat, a nagy földrajzi felfedezések pedig forradalmasították a világkereskedelmet – a gyarmatokról származó komoly tőkefelhalmozással segítve Európában az ipari forradalom kitörését.
Sínen van a száguldás
A 19. század elején, a gőzgép feltalálását követően megjelentek az első gépi meghajtású járművek: a gőzhajók és a gőzmozdonyok. 1825-ben megnyílt az első vasútvonal, a Stockton–Darlington, George Stephenson mozdonyával. Az 1830-as évek „Rocket” nevű mozdonya már 48 km/óra sebességet ért el – abban a korban ez forradalminak számított. A vasútvonalak fejlődése új dimenziókat nyitott a közlekedés és a kereskedelem terén. Franciaország 2007-ben a TGV 574,8 km/órás sebességével megdöntötte a világ vasúti sebességrekordját, de Japán még tovább ment: a Shinkansen mágnesvasútja 2015-ben a kísérletek során elérte a 603 km/óra csúcssebességet.
A belső égésű forradalom
1885-ben Karl Benz megalkotta a világ első benzinmotoros autóját, a Benz Patent-Motowagent, amelynek végsebessége 16 km/óra volt. Innen indult a mára gigászivá nőtt globális autóverseny. 1898-ban Gaston de Chasseloup-Laubat egy elektromos kocsival állította fel a 63,13 km/órás első hivatalos szárazföldi sebességrekordot. A 20. század elején már sorra dőltek a rekordok: 1906-ban a Stanley Steamer gőzautó elérte a 205 km/óra tempót. 91 évvel később a ThrustSSC átlépte a hangsebességet és 1227,99 km/órával száguldott a nevadai sivatagban. A legújabb hyperautók – Bugatti Chiron, Koenigsegg Jesko, SSC Tuatara – pedig ma már 500 km/óra közelében döngetnek.
A hangfal áttörése
A Wright fivérek 1903-ban 12 másodperces repülésük során 48 km/óra sebességet értek el. Kevesebb mint fél évszázaddal később, 1947-ben Chuck Yeager az X-1 kísérleti repülővel átlépte a hangsebességet, vagyis a 1225 km/órát (Mach 1) 10 900 méteres magasságban. Az 1960-as és 70-es években pedig már a civil közlekedés is elérte a szuperszonikus, azaz a hangsebességnél gyorsabb korszakot. Bár a költségek és a zaj miatt rövid életű volt a szuperszonikus utasszállítás, az álom megvalósult. A Concorde 1976-tól 2003-ig repült, és 2179 km/óra sebességgel szelte át az Atlanti-óceánt. A szovjet Tupolev Tu-144 még gyorsabb volt: 2430 km/óra volt a csúcssebessége. A katonai repülésben és kísérleti gépeknél viszont sokkal magasabbra emelték a lécet: a NASA X-43A 2004-ben 11 854 km/óra (Mach 9,6) sebességgel vált a valaha volt leggyorsabb repülőgéppé.